rác

See also: rac

Hungarian

Etymology

First attested in c. 1395. From Rácország (“Serbia”). The country name was attested as Racz orszag in 1590. The first part of the compound word is derived from the name of the region's most important fort of Ras.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈraːt͡s]
  • Hyphenation: rác
  • Rhymes: -aːt͡s

Noun

rác (plural rácok)

  1. (dated) Serb (a person of Serb descent living in Hungary)
    Synonym: szerb
    Coordinate terms: (all: historical designations of nationalities) tót, oláh, ruszin, polyák, talján, muszka

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rác rácok
accusative rácot rácokat
dative rácnak rácoknak
instrumental ráccal rácokkal
causal-final rácért rácokért
translative ráccá rácokká
terminative rácig rácokig
essive-formal rácként rácokként
essive-modal — —
inessive rácban rácokban
superessive rácon rácokon
adessive rácnál rácoknál
illative rácba rácokba
sublative rácra rácokra
allative ráchoz rácokhoz
elative rácból rácokból
delative rácról rácokról
ablative ráctól rácoktól
non-attributive
possessive - singular		 rácé rácoké
non-attributive
possessive - plural		 rácéi rácokéi
Possessive forms of rác
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rácom rácaim
2nd person sing. rácod rácaid
3rd person sing. ráca rácai
1st person plural rácunk rácaink
2nd person plural rácotok rácaitok
3rd person plural rácuk rácaik

Adjective

rác (not comparable)

  1. (dated) Serbian (of or relating to Serbs and the Serbian language) [from 1494]
    Synonym: szerb

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative rác rácok
accusative rácot rácokat
dative rácnak rácoknak
instrumental ráccal rácokkal
causal-final rácért rácokért
translative ráccá rácokká
terminative rácig rácokig
essive-formal rácként rácokként
essive-modal rácul —
inessive rácban rácokban
superessive rácon rácokon
adessive rácnál rácoknál
illative rácba rácokba
sublative rácra rácokra
allative ráchoz rácokhoz
elative rácból rácokból
delative rácról rácokról
ablative ráctól rácoktól
non-attributive
possessive - singular		 rácé rácoké
non-attributive
possessive - plural		 rácéi rácokéi

References
  1. rác in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary).

Further reading
  • rác in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Vietnamese

Pronunciation

Noun

rác • (𧅫, 𦹺)

  1. trash, garbage, rubbish

Derived terms
Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.