pucol

Hungarian

Etymology

From German putzen (“to clean, polish”)[1] + -ol (verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈput͡sol]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: pu‧col

Verb

pucol

  1. (transitive) to clean, polish
  2. (transitive) to peel (to remove skin)
  3. (colloquial) to clear off

Conjugation
conjugation of pucol
Infinitive pucolni
Past participle pucolt
Present participle pucoló
Future participle pucolandó
Adverbial participle pucolva
Potential pucolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite pucolok pucolsz pucol pucolunk pucoltok pucolnak
Definite pucolom
én téged/titeket
pucollak		 pucolod pucolja pucoljuk pucoljátok pucolják
Past Indefinite pucoltam pucoltál pucolt pucoltunk pucoltatok pucoltak
Definite pucoltam
én téged/titeket
pucoltalak		 pucoltad pucolta pucoltuk pucoltátok pucolták
Conditional mood Present Indefinite pucolnék pucolnál pucolna pucolnánk pucolnátok pucolnának
Definite pucolnám
én téged/titeket
pucolnálak		 pucolnád pucolná pucolnánk pucolnátok pucolnák
Subjunctive mood Present Indefinite pucoljak pucolj
or
pucoljál		 pucoljon pucoljunk pucoljatok pucoljanak
Definite pucoljam
én téged/titeket
pucoljalak		 pucold
or
pucoljad		 pucolja pucoljuk pucoljátok pucolják
Conjugated infinitive pucolnom pucolnod pucolnia pucolnunk pucolnotok pucolniuk

Derived terms
  • pucolás

(With verbal prefixes):

  • bepucol
  • elpucol
  • kipucol
  • lepucol
  • megpucol

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.