próbál

See also: probal

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin probare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈproːbaːl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: pró‧bál

Verb

próbál

  1. (transitive) to try

Conjugation
conjugation of próbál
Infinitive próbálni
Past participle próbált
Present participle próbáló
Future participle próbálandó
Adverbial participle próbálva
Potential próbálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite próbálok próbálsz próbál próbálunk próbáltok próbálnak
Definite próbálom
én téged/titeket
próbállak		 próbálod próbálja próbáljuk próbáljátok próbálják
Past Indefinite próbáltam próbáltál próbált próbáltunk próbáltatok próbáltak
Definite próbáltam
én téged/titeket
próbáltalak		 próbáltad próbálta próbáltuk próbáltátok próbálták
Conditional mood Present Indefinite próbálnék próbálnál próbálna próbálnánk próbálnátok próbálnának
Definite próbálnám
én téged/titeket
próbálnálak		 próbálnád próbálná próbálnánk próbálnátok próbálnák
Subjunctive mood Present Indefinite próbáljak próbálj
or
próbáljál		 próbáljon próbáljunk próbáljatok próbáljanak
Definite próbáljam
én téged/titeket
próbáljalak		 próbáld
or
próbáljad		 próbálja próbáljuk próbáljátok próbálják
Conjugated infinitive próbálnom próbálnod próbálnia próbálnunk próbálnotok próbálniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.