pácol

Hungarian

Etymology

Borrowed from Bavarian. Compare Bavarian paissen, German beizen. With the verb-forming suffix -ol. First attested in 1690.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpaːt͡sol]
  • Hyphenation: pá‧col

Verb

pácol

  1. (transitive) to marinade, to marinate

Conjugation
conjugation of pácol
Infinitive pácolni
Past participle pácolt
Present participle pácoló
Future participle pácolandó
Adverbial participle pácolva
Potential pácolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite pácolok pácolsz pácol pácolunk pácoltok pácolnak
Definite pácolom
én téged/titeket
pácollak		 pácolod pácolja pácoljuk pácoljátok pácolják
Past Indefinite pácoltam pácoltál pácolt pácoltunk pácoltatok pácoltak
Definite pácoltam
én téged/titeket
pácoltalak		 pácoltad pácolta pácoltuk pácoltátok pácolták
Conditional mood Present Indefinite pácolnék pácolnál pácolna pácolnánk pácolnátok pácolnának
Definite pácolnám
én téged/titeket
pácolnálak		 pácolnád pácolná pácolnánk pácolnátok pácolnák
Subjunctive mood Present Indefinite pácoljak pácolj
or
pácoljál		 pácoljon pácoljunk pácoljatok pácoljanak
Definite pácoljam
én téged/titeket
pácoljalak		 pácold
or
pácoljad		 pácolja pácoljuk pácoljátok pácolják
Conjugated infinitive pácolnom pácolnod pácolnia pácolnunk pácolnotok pácolniuk

Derived terms
  • pácolás

(With verbal prefixes):

  • bepácol

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.