orientáció

See also: orientació

Hungarian

Etymology

Borrowed from French orientation.[1] With Latinate -áció ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈoriʲɛntaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: ori‧en‧tá‧ció

Noun

orientáció (plural orientációk)

  1. orientation (the act of orienting)
  2. orientation (an inclination, tendency or direction)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative orientáció orientációk
accusative orientációt orientációkat
dative orientációnak orientációknak
instrumental orientációval orientációkkal
causal-final orientációért orientációkért
translative orientációvá orientációkká
terminative orientációig orientációkig
essive-formal orientációként orientációkként
essive-modal — —
inessive orientációban orientációkban
superessive orientáción orientációkon
adessive orientációnál orientációknál
illative orientációba orientációkba
sublative orientációra orientációkra
allative orientációhoz orientációkhoz
elative orientációból orientációkból
delative orientációról orientációkról
ablative orientációtól orientációktól
Possessive forms of orientáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. orientációm orientációim
2nd person sing. orientációd orientációid
3rd person sing. orientációja orientációi
1st person plural orientációnk orientációink
2nd person plural orientációtok orientációitok
3rd person plural orientációjuk orientációik

Synonyms
  • (the act of orienting): eligazodás, tájékozódás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.