operál

Hungarian

Etymology

From Latin operari, operatus.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈopɛraːl]
  • Hyphenation: ope‧rál

Verb

operál

  1. (transitive) to operate

Conjugation
conjugation of operál
Infinitive operálni
Past participle operált
Present participle operáló
Future participle operálandó
Adverbial participle operálva
Potential operálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite operálok operálsz operál operálunk operáltok operálnak
Definite operálom
én téged/titeket
operállak		 operálod operálja operáljuk operáljátok operálják
Past Indefinite operáltam operáltál operált operáltunk operáltatok operáltak
Definite operáltam
én téged/titeket
operáltalak		 operáltad operálta operáltuk operáltátok operálták
Conditional mood Present Indefinite operálnék operálnál operálna operálnánk operálnátok operálnának
Definite operálnám
én téged/titeket
operálnálak		 operálnád operálná operálnánk operálnátok operálnák
Subjunctive mood Present Indefinite operáljak operálj
or
operáljál		 operáljon operáljunk operáljatok operáljanak
Definite operáljam
én téged/titeket
operáljalak		 operáld
or
operáljad		 operálja operáljuk operáljátok operálják
Conjugated infinitive operálnom operálnod operálnia operálnunk operálnotok operálniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.