nyergel

Hungarian

Etymology

From the nyerg- stem of nyereg (“saddle”) +‎ -el (“verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɲɛrɡɛl]
  • Hyphenation: nyer‧gel

Verb

nyergel

  1. (transitive) to saddle (to put a saddle on an animal)

Conjugation
conjugation of nyergel
Infinitive nyergelni
Past participle nyergelt
Present participle nyergelő
Future participle nyergelendő
Adverbial participle nyergelve
Potential nyergelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite nyergelek nyergelsz nyergel nyergelünk nyergeltek nyergelnek
Definite nyergelem
én téged/titeket
nyergellek		 nyergeled nyergeli nyergeljük nyergelitek nyergelik
Past Indefinite nyergeltem nyergeltél nyergelt nyergeltünk nyergeltetek nyergeltek
Definite nyergeltem
én téged/titeket
nyergeltelek		 nyergelted nyergelte nyergeltük nyergeltétek nyergelték
Conditional mood Present Indefinite nyergelnék nyergelnél nyergelne nyergelnénk nyergelnétek nyergelnének
Definite nyergelném
én téged/titeket
nyergelnélek		 nyergelnéd nyergelné nyergelnénk nyergelnétek nyergelnék
Subjunctive mood Present Indefinite nyergeljek nyergelj
or
nyergeljél		 nyergeljen nyergeljünk nyergeljetek nyergeljenek
Definite nyergeljem
én téged/titeket
nyergeljelek		 nyergeld
or
nyergeljed		 nyergelje nyergeljük nyergeljétek nyergeljék
Conjugated infinitive nyergelnem nyergelned nyergelnie nyergelnünk nyergelnetek nyergelniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. ISBN 978 963 7094 71 2
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.