nőtlen

Hungarian

Etymology

nő (“woman”) +‎ -tlen (“-less”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈnøːtlɛn]
  • Hyphenation: nőt‧len

Adjective

nőtlen (not comparable)

  1. (of a man) unmarried, single

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nőtlen nőtlenek
accusative nőtlent nőtleneket
dative nőtlennek nőtleneknek
instrumental nőtlennel nőtlenekkel
causal-final nőtlenért nőtlenekért
translative nőtlenné nőtlenekké
terminative nőtlenig nőtlenekig
essive-formal nőtlenként nőtlenekként
essive-modal nőtlenül —
inessive nőtlenben nőtlenekben
superessive nőtlenen nőtleneken
adessive nőtlennél nőtleneknél
illative nőtlenbe nőtlenekbe
sublative nőtlenre nőtlenekre
allative nőtlenhez nőtlenekhez
elative nőtlenből nőtlenekből
delative nőtlenről nőtlenekről
ablative nőtlentől nőtlenektől

Antonyms

Derived terms

See also
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.