molnár

See also: Molnar and Molnár

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian mlinar, Czech mlynář.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmolnaːr]
  • Hyphenation: mol‧nár

Noun

molnár (plural molnárok)

  1. miller

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative molnár molnárok
accusative molnárt molnárokat
dative molnárnak molnároknak
instrumental molnárral molnárokkal
causal-final molnárért molnárokért
translative molnárrá molnárokká
terminative molnárig molnárokig
essive-formal molnárként molnárokként
essive-modal — —
inessive molnárban molnárokban
superessive molnáron molnárokon
adessive molnárnál molnároknál
illative molnárba molnárokba
sublative molnárra molnárokra
allative molnárhoz molnárokhoz
elative molnárból molnárokból
delative molnárról molnárokról
ablative molnártól molnároktól
Possessive forms of molnár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. molnárom molnáraim
2nd person sing. molnárod molnáraid
3rd person sing. molnára molnárai
1st person plural molnárunk molnáraink
2nd person plural molnárotok molnáraitok
3rd person plural molnáruk molnáraik

Derived terms
  • molnárka

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.