merül

Hungarian

Etymology

mer (“to draw, scoop out (liquid)”) +‎ -ül

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛryl]
  • Hyphenation: me‧rül

Verb

merül

  1. (intransitive) to dive

Conjugation
conjugation of merül
Infinitive merülni
Past participle merült
Present participle merülő
Future participle -
Adverbial participle merülve
Potential merülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite merülök merülsz merül merülünk merültök merülnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite merültem merültél merült merültünk merültetek merültek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite merülnék merülnél merülne merülnénk merülnétek merülnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite merüljek merülj
or
merüljél		 merüljön merüljünk merüljetek merüljenek
Definite -
Conjugated infinitive merülnöm merülnöd merülnie merülnünk merülnötök merülniük
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.