menekül

Hungarian

Etymology

The result of conscious word formation from the obsolete menekedik (“to flee”) +‎ -ül, itself from the obsolete menik (“to flee”) +‎ -ekedik (reflexive suffix). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛnɛkyl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: me‧ne‧kül

Verb

menekül

  1. (intransitive) to flee, fly, run away, escape

Conjugation
conjugation of menekül
Infinitive menekülni
Past participle menekült
Present participle menekülő
Future participle -
Adverbial participle menekülve
Potential menekülhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite menekülök menekülsz menekül menekülünk menekültök menekülnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite menekültem menekültél menekült menekültünk menekültetek menekültek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite menekülnék menekülnél menekülne menekülnénk menekülnétek menekülnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite meneküljek menekülj
or
meneküljél		 meneküljön meneküljünk meneküljetek meneküljenek
Definite -
Conjugated infinitive menekülnöm menekülnöd menekülnie menekülnünk menekülnötök menekülniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átmenekül
  • elmenekül
  • előremenekül
  • kimenekül
  • megmenekül
  • menekít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.