melankolikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin melancholicus, from Ancient Greek μελαγχολικός (melankholikós, “atrabilious, impulsive, of atrabilious or melancholic temperament”).[1] With -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛlɒŋkolikuʃ]
  • Hyphenation: me‧lan‧ko‧li‧kus

Adjective

melankolikus (comparative melankolikusabb, superlative legmelankolikusabb)

  1. melancholic

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative melankolikus melankolikusak
accusative melankolikusat melankolikusakat
dative melankolikusnak melankolikusaknak
instrumental melankolikussal melankolikusakkal
causal-final melankolikusért melankolikusakért
translative melankolikussá melankolikusakká
terminative melankolikusig melankolikusakig
essive-formal melankolikusként melankolikusakként
essive-modal — —
inessive melankolikusban melankolikusakban
superessive melankolikuson melankolikusakon
adessive melankolikusnál melankolikusaknál
illative melankolikusba melankolikusakba
sublative melankolikusra melankolikusakra
allative melankolikushoz melankolikusakhoz
elative melankolikusból melankolikusakból
delative melankolikusról melankolikusakról
ablative melankolikustól melankolikusaktól

Synonyms

Derived terms

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2

Further reading
  • melankolikus in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.