mekeg

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkɛɡ]
  • Hyphenation: me‧keg

Verb

mekeg

  1. (transitive) to bleat (of a goat or in imitation thereof, to make its characteristic sound repetitively, see mek)

Conjugation
conjugation of mekeg
Infinitive mekegni
Past participle mekegett
Present participle mekegő
Future participle mekegendő
Adverbial participle mekegve
Potential mekeghet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite mekegek mekegsz mekeg mekegünk mekegtek mekegnek
Definite mekegem
én téged/titeket
mekeglek		 mekeged mekegi mekegjük mekegitek mekegik
Past Indefinite mekegtem mekegtél mekegett mekegtünk mekegtetek mekegtek
Definite mekegtem
én téged/titeket
mekegtelek		 mekegted mekegte mekegtük mekegtétek mekegték
Conditional mood Present Indefinite mekegnék mekegnél mekegne mekegnénk mekegnétek mekegnének
Definite mekegném
én téged/titeket
mekegnélek		 mekegnéd mekegné mekegnénk mekegnétek mekegnék
Subjunctive mood Present Indefinite mekegjek mekegj
or
mekegjél		 mekegjen mekegjünk mekegjetek mekegjenek
Definite mekegjem
én téged/titeket
mekegjelek		 mekegd
or
mekegjed		 mekegje mekegjük mekegjétek mekegjék
Conjugated infinitive mekegnem mekegned mekegnie mekegnünk mekegnetek mekegniük

Derived terms
  • mekegés

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.