megun

Hungarian

Etymology

meg- +‎ un

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡun]
  • Hyphenation: meg‧un

Verb

megun

  1. (transitive) to be bored with, to be fed up with, to be tired of, to lose patience with someone or something

Conjugation
conjugation of megun
Infinitive megunni
Past participle megunt
Present participle megunó
Future participle megunandó
Adverbial participle megunva
Potential megunhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megunok megunsz megun megununk meguntok megunnak
Definite megunom
én téged/titeket
megunlak		 megunod megunja megunjuk megunjátok megunják
Past Indefinite meguntam meguntál megunt meguntunk meguntatok meguntak
Definite meguntam
én téged/titeket
meguntalak		 meguntad megunta meguntuk meguntátok megunták
Conditional mood Present Indefinite megunnék megunnál megunna megunnánk megunnátok megunnának
Definite megunnám
én téged/titeket
megunnálak		 megunnád megunná megunnánk megunnátok megunnák
Subjunctive mood Present Indefinite megunjak megunj
or
megunjál		 megunjon megunjunk megunjatok megunjanak
Definite megunjam
én téged/titeket
megunjalak		 megund
or
megunjad		 megunja megunjuk megunjátok megunják
Conjugated infinitive megunnom megunnod megunnia megunnunk megunnotok megunniuk

Derived terms
  • megunás
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.