meglett

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ ˈmɛɡlɛtː]
  • Hyphenation: meg‧lett

Etymology 1

From the (meg)le- suppletive stem of megvan +‎ -tt (third-person singular indicative past-tense personal suffix).

Verb

meglett

  1. Only used in meglett volna (third-person singular conditional past of megvan).

Participle

meglett

  1. past participle of megvan
    Az egyszer már meglett papucs most újra elveszett. ― The slipper, once found, is now lost again.

Etymology 2

meglesz +‎ -tt (third-person singular indicative past-tense personal suffix)

Verb

meglett

  1. third-person singular indicative past of meglesz
  2. construed with volna: third-person singular conditional past of meglesz

Adjective

meglett (comparative meglettebb, superlative legmeglettebb)

  1. (obsolete) adult[1]
    Synonym: felnőtt
  2. mature, somewhat elderly
    Synonyms: érett, koros, idős, tapasztalt

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • meglett in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • meglesz in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • megvan in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.