megkövetel

Hungarian

Etymology

meg- +‎ követel

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkːøvɛtɛl]
  • Hyphenation: meg‧kö‧ve‧tel

Verb

megkövetel

  1. (transitive) to demand, to require, to call for, to necessitate, to exact

Conjugation
conjugation of megkövetel
Infinitive megkövetelni
Past participle megkövetelt
Present participle megkövetelő
Future participle megkövetelendő
Adverbial participle megkövetelve
Potential megkövetelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megkövetelek megkövetelsz megkövetel megkövetelünk megköveteltek megkövetelnek
Definite megkövetelem
én téged/titeket
megkövetellek		 megköveteled megköveteli megköveteljük megkövetelitek megkövetelik
Past Indefinite megköveteltem megköveteltél megkövetelt megköveteltünk megköveteltetek megköveteltek
Definite megköveteltem
én téged/titeket
megköveteltelek		 megkövetelted megkövetelte megköveteltük megköveteltétek megkövetelték
Conditional mood Present Indefinite megkövetelnék megkövetelnél megkövetelne megkövetelnénk megkövetelnétek megkövetelnének
Definite megkövetelném
én téged/titeket
megkövetelnélek		 megkövetelnéd megkövetelné megkövetelnénk megkövetelnétek megkövetelnék
Subjunctive mood Present Indefinite megköveteljek megkövetelj
or
megköveteljél		 megköveteljen megköveteljünk megköveteljetek megköveteljenek
Definite megköveteljem
én téged/titeket
megköveteljelek		 megköveteld
or
megköveteljed		 megkövetelje megköveteljük megköveteljétek megköveteljék
Conjugated infinitive megkövetelnem megkövetelned megkövetelnie megkövetelnünk megkövetelnetek megkövetelniük

Derived terms
  • megkövetelés
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.