megáll

Hungarian

Etymology

meg- +‎ áll

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡaːlː]
  • Hyphenation: meg‧áll

Verb

megáll

  1. (intransitive) to stop, to come to a stop, to halt
  2. (intransitive) to be able to stand
  3. (transitive) to endure, to pass (test, battle, attack)
    megállja a helyét ― to do well

Conjugation
conjugation of megáll
Infinitive megállni
Past participle megállt
Present participle megálló
Future participle megállandó
Adverbial participle megállva
Potential megállhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megállok megállsz megáll megállunk megálltok megállnak
Definite megállom
én téged/titeket
megállak		 megállod megállja megálljuk megálljátok megállják
Past Indefinite megálltam megálltál megállt megálltunk megálltatok megálltak
Definite megálltam
én téged/titeket
megálltalak		 megálltad megállta megálltuk megálltátok megállták
Conditional mood Present Indefinite megállnék megállnál megállna megállnánk megállnátok megállnának
Definite megállnám
én téged/titeket
megállnálak		 megállnád megállná megállnánk megállnátok megállnák
Subjunctive mood Present Indefinite megálljak megállj
or
megálljál		 megálljon megálljunk megálljatok megálljanak
Definite megálljam
én téged/titeket
megálljalak		 megálld
or
megálljad		 megállja megálljuk megálljátok megállják
Conjugated infinitive megállnom megállnod megállnia megállnunk megállnotok megállniuk

Derived terms

(Expressions):

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.