magáz

Hungarian

Etymology

maga +‎ -z. First attested in 1821. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɒɡaːz]
  • Hyphenation: ma‧gáz

Verb

magáz

  1. (transitive) to address someone formally; to use the formal maga form

Conjugation
conjugation of magáz
Infinitive magázni
Past participle magázott
Present participle magázó
Future participle magázandó
Adverbial participle magázva
Potential magázhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite magázok magázol magáz magázunk magáztok magáznak
Definite magázom
én téged/titeket
magázlak		 magázod magázza magázzuk magázzátok magázzák
Past Indefinite magáztam magáztál magázott magáztunk magáztatok magáztak
Definite magáztam
én téged/titeket
magáztalak		 magáztad magázta magáztuk magáztátok magázták
Conditional mood Present Indefinite magáznék magáznál magázna magáznánk magáznátok magáznának
Definite magáznám
én téged/titeket
magáználak		 magáznád magázná magáznánk magáznátok magáznák
Subjunctive mood Present Indefinite magázzak magázz
or
magázzál		 magázzon magázzunk magázzatok magázzanak
Definite magázzam
én téged/titeket
magázzalak		 magázd
or
magázzad		 magázza magázzuk magázzátok magázzák
Conjugated infinitive magáznom magáznod magáznia magáznunk magáznotok magázniuk

Derived terms
  • magázás
  • magázódik

(With verbal prefixes):

  • lemagáz

See also

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.