működik

Hungarian

Etymology

[1830] From mű +‎ -ködik. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmyːkødik]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: mű‧kö‧dik

Verb

működik

  1. (intransitive) to function (to carry on a function)

Conjugation
conjugation of működik
Infinitive működni
Past participle működött
Present participle működő
Future participle -
Adverbial participle működve
Potential működhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite működöm
or
működök		 működsz működik működünk működtök működnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite működtem működtél működött működtünk működtetek működtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite működnék működnél működne működnénk működnétek működnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite működjek működj
or
működjél		 működjön működjünk működjetek működjenek
Definite -
Conjugated infinitive működnöm működnöd működnie működnünk működnötök működniük

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.