mókás

Hungarian

Etymology

móka (“fun”) +‎ -s (“adjective-forming suffix”). First attested in 1861.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmoːkaːʃ]
  • Hyphenation: mó‧kás

Adjective

mókás (comparative mókásabb, superlative legmókásabb)

  1. funny, witty, jocular

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative mókás mókásak
accusative mókásat mókásakat
dative mókásnak mókásaknak
instrumental mókással mókásakkal
causal-final mókásért mókásakért
translative mókássá mókásakká
terminative mókásig mókásakig
essive-formal mókásként mókásakként
essive-modal — —
inessive mókásban mókásakban
superessive mókáson mókásakon
adessive mókásnál mókásaknál
illative mókásba mókásakba
sublative mókásra mókásakra
allative mókáshoz mókásakhoz
elative mókásból mókásakból
delative mókásról mókásakról
ablative mókástól mókásaktól

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.