mézel

See also: mezel

Hungarian

Etymology

méz (“honey”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmeːzɛl]
  • Hyphenation: mé‧zel

Verb

mézel

  1. (intransitive) to gather honey
  2. (transitive, rare) to sweeten with honey

Conjugation
conjugation of mézel
Infinitive mézelni
Past participle mézelt
Present participle mézelő
Future participle mézelendő
Adverbial participle mézelve
Potential mézelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite mézelek mézelsz mézel mézelünk mézeltek mézelnek
Definite mézelem
én téged/titeket
mézellek		 mézeled mézeli mézeljük mézelitek mézelik
Past Indefinite mézeltem mézeltél mézelt mézeltünk mézeltetek mézeltek
Definite mézeltem
én téged/titeket
mézeltelek		 mézelted mézelte mézeltük mézeltétek mézelték
Conditional mood Present Indefinite mézelnék mézelnél mézelne mézelnénk mézelnétek mézelnének
Definite mézelném
én téged/titeket
mézelnélek		 mézelnéd mézelné mézelnénk mézelnétek mézelnék
Subjunctive mood Present Indefinite mézeljek mézelj
or
mézeljél		 mézeljen mézeljünk mézeljetek mézeljenek
Definite mézeljem
én téged/titeket
mézeljelek		 mézeld
or
mézeljed		 mézelje mézeljük mézeljétek mézeljék
Conjugated infinitive mézelnem mézelned mézelnie mézelnünk mézelnetek mézelniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.