márt

See also: mart, Mart, Màrt, Märt, marț, and Mart.

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *marɜ- (“to dive, plunge”)[1] + -t (instantaneous or causative suffix).[2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmaːrt]
  • Audio(file)

Verb

márt

  1. (transitive) to immerse
  2. (transitive) to douse, to immerse in liquid

Conjugation
conjugation of márt
Infinitive mártani
Past participle mártott
Present participle mártó
Future participle mártandó
Adverbial participle mártva
Potential márthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite mártok mártasz márt mártunk mártotok mártanak
Definite mártom
én téged/titeket
mártalak		 mártod mártja mártjuk mártjátok mártják
Past Indefinite mártottam mártottál mártott mártottunk mártottatok mártottak
Definite mártottam
én téged/titeket
mártottalak		 mártottad mártotta mártottuk mártottátok mártották
Conditional mood Present Indefinite mártanék mártanál mártana mártanánk mártanátok mártanának
Definite mártanám
én téged/titeket
mártanálak		 mártanád mártaná mártanánk mártanátok mártanák
Subjunctive mood Present Indefinite mártsak márts
or
mártsál		 mártson mártsunk mártsatok mártsanak
Definite mártsam
én téged/titeket
mártsalak		 mártsd
or
mártsad		 mártsa mártsuk mártsátok mártsák
Conjugated infinitive mártanom mártanod mártania mártanunk mártanotok mártaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • bemárt
  • belemárt
  • megmárt

References
  1. Entry #1801 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.