lelketlen

Hungarian

lélek (“soul”) +‎ -etlen (“-less, without”)

lelketlen (comparative lelketlenebb, superlative leglelketlenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	lelketlen	lelketlenek
accusative	lelketlent	lelketleneket
dative	lelketlennek	lelketleneknek
instrumental	lelketlennel	lelketlenekkel
causal-final	lelketlenért	lelketlenekért
translative	lelketlenné	lelketlenekké
terminative	lelketlenig	lelketlenekig
essive-formal	lelketlenként	lelketlenekként
essive-modal	lelketlenül	—
inessive	lelketlenben	lelketlenekben
superessive	lelketlenen	lelketleneken
adessive	lelketlennél	lelketleneknél
illative	lelketlenbe	lelketlenekbe
sublative	lelketlenre	lelketlenekre
allative	lelketlenhez	lelketlenekhez
elative	lelketlenből	lelketlenekből
delative	lelketlenről	lelketlenekről
ablative	lelketlentől	lelketlenektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.