landol

Hungarian

Etymology

From German landen (“to land”)[1] + -ol (verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈlɒndol]
  • Hyphenation: lan‧dol

Verb

landol

  1. (aviation) to land (to descend to a surface, especially from the air)

Conjugation
conjugation of landol
Infinitive landolni
Past participle landolt
Present participle landoló
Future participle landolandó
Adverbial participle landolva
Potential landolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite landolok landolsz landol landolunk landoltok landolnak
Definite landolom
én téged/titeket
landollak		 landolod landolja landoljuk landoljátok landolják
Past Indefinite landoltam landoltál landolt landoltunk landoltatok landoltak
Definite landoltam
én téged/titeket
landoltalak		 landoltad landolta landoltuk landoltátok landolták
Conditional mood Present Indefinite landolnék landolnál landolna landolnánk landolnátok landolnának
Definite landolnám
én téged/titeket
landolnálak		 landolnád landolná landolnánk landolnátok landolnák
Subjunctive mood Present Indefinite landoljak landolj
or
landoljál		 landoljon landoljunk landoljatok landoljanak
Definite landoljam
én téged/titeket
landoljalak		 landold
or
landoljad		 landolja landoljuk landoljátok landolják
Conjugated infinitive landolnom landolnod landolnia landolnunk landolnotok landolniuk

Derived terms

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.