kurzív

See also: kurziv

Hungarian

Etymology

Borrowed from German kursiv, from Late Latin cursivus (“running”), from Latin cursus (“the act of running”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkurziːv]
  • Hyphenation: kur‧zív

Adjective

kurzív (not comparable)

  1. (typography) italic (designed to resemble a handwriting style developed in Italy in the 16th century)
    Synonym: dőlt

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kurzív kurzívak
accusative kurzívat kurzívakat
dative kurzívnak kurzívaknak
instrumental kurzívval kurzívakkal
causal-final kurzívért kurzívakért
translative kurzívvá kurzívakká
terminative kurzívig kurzívakig
essive-formal kurzívként kurzívakként
essive-modal — —
inessive kurzívban kurzívakban
superessive kurzívon kurzívakon
adessive kurzívnál kurzívaknál
illative kurzívba kurzívakba
sublative kurzívra kurzívakra
allative kurzívhoz kurzívakhoz
elative kurzívból kurzívakból
delative kurzívról kurzívakról
ablative kurzívtól kurzívaktól

Derived terms

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.