kotkodácsol

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -ol (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkotkodaːt͡ʃol]
  • Hyphenation: kot‧ko‧dá‧csol

Verb

kotkodácsol

  1. (intransitive) to cluck (of a hen, to make its characteristic sound, especially when brooding, or calling her chicks)

Conjugation
conjugation of kotkodácsol
Infinitive kotkodácsolni
Past participle kotkodácsolt
Present participle kotkodácsoló
Future participle -
Adverbial participle kotkodácsolva
Potential kotkodácsolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kotkodácsolok kotkodácsolsz kotkodácsol kotkodácsolunk kotkodácsoltok kotkodácsolnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kotkodácsoltam kotkodácsoltál kotkodácsolt kotkodácsoltunk kotkodácsoltatok kotkodácsoltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kotkodácsolnék kotkodácsolnál kotkodácsolna kotkodácsolnánk kotkodácsolnátok kotkodácsolnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kotkodácsoljak kotkodácsolj
or
kotkodácsoljál		 kotkodácsoljon kotkodácsoljunk kotkodácsoljatok kotkodácsoljanak
Definite -
Conjugated infinitive kotkodácsolnom kotkodácsolnod kotkodácsolnia kotkodácsolnunk kotkodácsolnotok kotkodácsolniuk

Derived terms
  • kotkodácsolás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.