konzultál

Hungarian

Etymology

From Latin consultare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkonzultaːl]
  • Hyphenation: kon‧zul‧tál

Verb

konzultál

  1. (intransitive) to consult (to seek the advice of a physician, lawyer, etc.)

Conjugation
conjugation of konzultál
Infinitive konzultálni
Past participle konzultált
Present participle konzultáló
Future participle -
Adverbial participle konzultálva
Potential konzultálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite konzultálok konzultálsz konzultál konzultálunk konzultáltok konzultálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite konzultáltam konzultáltál konzultált konzultáltunk konzultáltatok konzultáltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite konzultálnék konzultálnál konzultálna konzultálnánk konzultálnátok konzultálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite konzultáljak konzultálj
or
konzultáljál		 konzultáljon konzultáljunk konzultáljatok konzultáljanak
Definite -
Conjugated infinitive konzultálnom konzultálnod konzultálnia konzultálnunk konzultálnotok konzultálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. ISBN 963 7094 20 2
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.