komponens

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin componens.[1] With -ens ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkomponɛnʃ]
  • Hyphenation: kom‧po‧nens

Noun

komponens (plural komponensek)

  1. component (a smaller, self-contained part of a larger entity)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative komponens komponensek
accusative komponenst komponenseket
dative komponensnek komponenseknek
instrumental komponenssel komponensekkel
causal-final komponensért komponensekért
translative komponenssé komponensekké
terminative komponensig komponensekig
essive-formal komponensként komponensekként
essive-modal — —
inessive komponensben komponensekben
superessive komponensen komponenseken
adessive komponensnél komponenseknél
illative komponensbe komponensekbe
sublative komponensre komponensekre
allative komponenshez komponensekhez
elative komponensből komponensekből
delative komponensről komponensekről
ablative komponenstől komponensektől
Possessive forms of komponens
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. komponensem komponenseim
2nd person sing. komponensed komponenseid
3rd person sing. komponense komponensei
1st person plural komponensünk komponenseink
2nd person plural komponensetek komponenseitek
3rd person plural komponensük komponenseik

Synonyms

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.