kockáztat

Hungarian

Etymology

kockázik +‎ -tat

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkot͡skaːstɒt]
  • Hyphenation: koc‧káz‧tat

Verb

kockáztat

  1. (transitive) to risk, hazard, venture

Conjugation
conjugation of kockáztat
Infinitive kockáztatni
Past participle kockáztatott
Present participle kockáztató
Future participle kockáztatandó
Adverbial participle kockáztatva
Potential kockáztathat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kockáztatok kockáztatsz kockáztat kockáztatunk kockáztattok kockáztatnak
Definite kockáztatom
én téged/titeket
kockáztatlak		 kockáztatod kockáztatja kockáztatjuk kockáztatjátok kockáztatják
Past Indefinite kockáztattam kockáztattál kockáztatott kockáztattunk kockáztattatok kockáztattak
Definite kockáztattam
én téged/titeket
kockáztattalak		 kockáztattad kockáztatta kockáztattuk kockáztattátok kockáztatták
Conditional mood Present Indefinite kockáztatnék kockáztatnál kockáztatna kockáztatnánk kockáztatnátok kockáztatnának
Definite kockáztatnám
én téged/titeket
kockáztatnálak		 kockáztatnád kockáztatná kockáztatnánk kockáztatnátok kockáztatnák
Subjunctive mood Present Indefinite kockáztassak kockáztass
or
kockáztassál		 kockáztasson kockáztassunk kockáztassatok kockáztassanak
Definite kockáztassam
én téged/titeket
kockáztassalak		 kockáztasd
or
kockáztassad		 kockáztassa kockáztassuk kockáztassátok kockáztassák
Conjugated infinitive kockáztatnom kockáztatnod kockáztatnia kockáztatnunk kockáztatnotok kockáztatniuk

Synonyms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.