kimer

Danish

Verb

kimer

  1. present of kime

Hungarian

Etymology

ki- +‎ mer (“to ladle, to scoop”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkimɛr]
  • Hyphenation: ki‧mer
  • Rhymes: -ɛr

Verb

kimer

  1. (transitive) to ladle out, scoop out (to lift some liquid or grainy substance out of somewhere by turning in a bowl-shaped object and letting it fill)

Conjugation
conjugation of kimer
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kimerek kimersz kimer kimerünk kimertek kimernek
Def. kimerem kimered kimeri kimerjük kimeritek kimerik
2nd-p. o. kimerlek ―
Past Indef. kimertem kimertél kimert kimertünk kimertetek kimertek
Def. kimertem kimerted kimerte kimertük kimertétek kimerték
2nd-p. o. kimertelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kimernék kimernél kimerne kimernénk kimernétek kimernének
Def. kimerném kimernéd kimerné kimernénk
(or kimernők)		 kimernétek kimernék
2nd-p. o. kimernélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kimerjek kimerj or
kimerjél		 kimerjen kimerjünk kimerjetek kimerjenek
Def. kimerjem kimerd or
kimerjed		 kimerje kimerjük kimerjétek kimerjék
2nd-p. o. kimerjelek ―
Infinitive kimerni kimernem kimerned kimernie kimernünk kimernetek kimerniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kimerés kimerő kimert kimerendő kimerve kimerhet

Derived terms
  • kimereget
  • kimerés

Further reading
  • kimer in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.