kietlen

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem of unknown origin + -etlen.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiʲɛtlɛn]
  • Hyphenation: ki‧et‧len

Adjective

kietlen (comparative kietlenebb, superlative legkietlenebb)

  1. bleak

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kietlen kietlenek
accusative kietlent kietleneket
dative kietlennek kietleneknek
instrumental kietlennel kietlenekkel
causal-final kietlenért kietlenekért
translative kietlenné kietlenekké
terminative kietlenig kietlenekig
essive-formal kietlenként kietlenekként
essive-modal kietlenül —
inessive kietlenben kietlenekben
superessive kietlenen kietleneken
adessive kietlennél kietleneknél
illative kietlenbe kietlenekbe
sublative kietlenre kietlenekre
allative kietlenhez kietlenekhez
elative kietlenből kietlenekből
delative kietlenről kietlenekről
ablative kietlentől kietlenektől

Antonyms

Derived terms
  • kietlenség

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.