kiemel

Hungarian

Etymology

ki- +‎ emel

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkijɛmɛl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: ki‧emel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

kiemel

  1. (transitive) to lift out, to raise, to pull out, to take out (followed by -ból/-ből)
    Kiemeltem a bőröndöt a csomagtartóból. ― I pulled the suitcase out of the trunk.
  2. (transitive) to stress, to highlight, to emphasize, to underline, to accentuate

Conjugation
conjugation of kiemel
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiemelek kiemelsz kiemel kiemelünk kiemeltek kiemelnek
Def. kiemelem kiemeled kiemeli kiemeljük kiemelitek kiemelik
2nd-p. o. kiemellek ―
Past Indef. kiemeltem kiemeltél kiemelt kiemeltünk kiemeltetek kiemeltek
Def. kiemeltem kiemelted kiemelte kiemeltük kiemeltétek kiemelték
2nd-p. o. kiemeltelek ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. kiemelnék kiemelnél kiemelne kiemelnénk kiemelnétek kiemelnének
Def. kiemelném kiemelnéd kiemelné kiemelnénk
(or kiemelnők)		 kiemelnétek kiemelnék
2nd-p. o. kiemelnélek ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. kiemeljek kiemelj or
kiemeljél		 kiemeljen kiemeljünk kiemeljetek kiemeljenek
Def. kiemeljem kiemeld or
kiemeljed		 kiemelje kiemeljük kiemeljétek kiemeljék
2nd-p. o. kiemeljelek ―
Infinitive kiemelni kiemelnem kiemelned kiemelnie kiemelnünk kiemelnetek kiemelniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
kiemelés kiemelő kiemelt kiemelendő kiemelve kiemelhet

Derived terms

Further reading
  • kiemel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.