kiejt

Hungarian

Etymology

ki- +‎ ejt

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiʲɛjt]
  • Hyphenation: ki‧ejt

Verb

kiejt

  1. (transitive) to drop (to let something fall from one's hand either by releasing hold of, or losing one's grip on)
  2. (transitive) to pronounce, utter (to sound out a word or phrase)
    Synonym: kimond

Conjugation
conjugation of kiejt
Infinitive kiejteni
Past participle kiejtett
Present participle kiejtő
Future participle kiejtendő
Adverbial participle kiejtve
Potential kiejthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kiejtek kiejtesz kiejt kiejtünk kiejtetek kiejtenek
Definite kiejtem
én téged/titeket
kiejtelek		 kiejted kiejti kiejtjük kiejtitek kiejtik
Past Indefinite kiejtettem kiejtettél kiejtett kiejtettünk kiejtettetek kiejtettek
Definite kiejtettem
én téged/titeket
kiejtettelek		 kiejtetted kiejtette kiejtettük kiejtettétek kiejtették
Conditional mood Present Indefinite kiejtenék kiejtenél kiejtene kiejtenénk kiejtenétek kiejtenének
Definite kiejteném
én téged/titeket
kiejtenélek		 kiejtenéd kiejtené kiejtenénk kiejtenétek kiejtenék
Subjunctive mood Present Indefinite kiejtsek kiejts
or
kiejtsél		 kiejtsen kiejtsünk kiejtsetek kiejtsenek
Definite kiejtsem
én téged/titeket
kiejtselek		 kiejtsd
or
kiejtsed		 kiejtse kiejtsük kiejtsétek kiejtsék
Conjugated infinitive kiejtenem kiejtened kiejtenie kiejtenünk kiejtenetek kiejteniük

Derived terms

Further reading
  • kiejt in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.