kibeszél

Hungarian

Etymology

ki- +‎ beszél

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkibɛseːl]
  • Hyphenation: ki‧be‧szél

Verb

kibeszél

  1. (transitive) to disclose a secret about something
  2. (transitive) to let out (to tell about emotionally stressful experience)
  3. (transitive) to blab about someone (behind their back)
  4. (reflexive) to talk one's way out of a situation
  5. (reflexive) to tell everything one had in mind

Conjugation
conjugation of kibeszél
Infinitive kibeszélni
Past participle kibeszélt
Present participle kibeszélő
Future participle kibeszélendő
Adverbial participle kibeszélve
Potential kibeszélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kibeszélek kibeszélsz kibeszél kibeszélünk kibeszéltek kibeszélnek
Definite kibeszélem
én téged/titeket
kibeszéllek		 kibeszéled kibeszéli kibeszéljük kibeszélitek kibeszélik
Past Indefinite kibeszéltem kibeszéltél kibeszélt kibeszéltünk kibeszéltetek kibeszéltek
Definite kibeszéltem
én téged/titeket
kibeszéltelek		 kibeszélted kibeszélte kibeszéltük kibeszéltétek kibeszélték
Conditional mood Present Indefinite kibeszélnék kibeszélnél kibeszélne kibeszélnénk kibeszélnétek kibeszélnének
Definite kibeszélném
én téged/titeket
kibeszélnélek		 kibeszélnéd kibeszélné kibeszélnénk kibeszélnétek kibeszélnék
Subjunctive mood Present Indefinite kibeszéljek kibeszélj
or
kibeszéljél		 kibeszéljen kibeszéljünk kibeszéljetek kibeszéljenek
Definite kibeszéljem
én téged/titeket
kibeszéljelek		 kibeszéld
or
kibeszéljed		 kibeszélje kibeszéljük kibeszéljétek kibeszéljék
Conjugated infinitive kibeszélnem kibeszélned kibeszélnie kibeszélnünk kibeszélnetek kibeszélniük

Derived terms
  • kibeszélés
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.