kiált

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -t (instantaneous suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiʲaːlt]
  • Hyphenation: ki‧ált

Verb

kiált

  1. (transitive) to shout

Conjugation
conjugation of kiált
Infinitive kiáltani
Past participle kiáltott
Present participle kiáltó
Future participle kiáltandó
Adverbial participle kiáltva
Potential kiálthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kiáltok kiáltasz kiált kiáltunk kiáltotok kiáltanak
Definite kiáltom
én téged/titeket
kiáltalak		 kiáltod kiáltja kiáltjuk kiáltjátok kiáltják
Past Indefinite kiáltottam kiáltottál kiáltott kiáltottunk kiáltottatok kiáltottak
Definite kiáltottam
én téged/titeket
kiáltottalak		 kiáltottad kiáltotta kiáltottuk kiáltottátok kiáltották
Conditional mood Present Indefinite kiáltanék kiáltanál kiáltana kiáltanánk kiáltanátok kiáltanának
Definite kiáltanám
én téged/titeket
kiáltanálak		 kiáltanád kiáltaná kiáltanánk kiáltanátok kiáltanák
Subjunctive mood Present Indefinite kiáltsak kiálts
or
kiáltsál		 kiáltson kiáltsunk kiáltsatok kiáltsanak
Definite kiáltsam
én téged/titeket
kiáltsalak		 kiáltsd
or
kiáltsad		 kiáltsa kiáltsuk kiáltsátok kiáltsák
Conjugated infinitive kiáltanom kiáltanod kiáltania kiáltanunk kiáltanotok kiáltaniuk

Derived terms
With verbal prefixes
  • átkiált
  • bekiált
  • belekiált
  • elkiált
  • előkiált
  • felkiált
  • hátrakiált
  • idekiált
  • kikiált
  • közbekiált
  • lekiált
  • megkiált
  • odakiált
  • rákiált
  • visszakiált

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.