kegyel

Hungarian

Etymology

kegy (“favour, grace”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛɟɛl]
  • Hyphenation: ke‧gyel

Verb

kegyel

  1. (transitive, archaic) to favour somebody

Conjugation
conjugation of kegyel
Infinitive kegyelni
Past participle kegyelt
Present participle kegyelő
Future participle kegyelendő
Adverbial participle kegyelve
Potential kegyelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kegyelek kegyelsz kegyel kegyelünk kegyeltek kegyelnek
Definite kegyelem
én téged/titeket
kegyellek		 kegyeled kegyeli kegyeljük kegyelitek kegyelik
Past Indefinite kegyeltem kegyeltél kegyelt kegyeltünk kegyeltetek kegyeltek
Definite kegyeltem
én téged/titeket
kegyeltelek		 kegyelted kegyelte kegyeltük kegyeltétek kegyelték
Conditional mood Present Indefinite kegyelnék kegyelnél kegyelne kegyelnénk kegyelnétek kegyelnének
Definite kegyelném
én téged/titeket
kegyelnélek		 kegyelnéd kegyelné kegyelnénk kegyelnétek kegyelnék
Subjunctive mood Present Indefinite kegyeljek kegyelj
or
kegyeljél		 kegyeljen kegyeljünk kegyeljetek kegyeljenek
Definite kegyeljem
én téged/titeket
kegyeljelek		 kegyeld
or
kegyeljed		 kegyelje kegyeljük kegyeljétek kegyeljék
Conjugated infinitive kegyelnem kegyelned kegyelnie kegyelnünk kegyelnetek kegyelniük

Synonyms

Derived terms
  • kegyelet
  • kegyelt
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.