karcol

Hungarian

Etymology

[around 1550] Borrowed from German kratzen. With the verb-forming suffix -ol.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒrt͡sol]
  • Hyphenation: kar‧col

Verb

karcol

  1. (transitive) to scratch, scrape
  2. (transitive) to etch, engrave (as an art)

Conjugation
conjugation of karcol
Infinitive karcolni
Past participle karcolt
Present participle karcoló
Future participle karcolandó
Adverbial participle karcolva
Potential karcolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite karcolok karcolsz karcol karcolunk karcoltok karcolnak
Definite karcolom
én téged/titeket
karcollak		 karcolod karcolja karcoljuk karcoljátok karcolják
Past Indefinite karcoltam karcoltál karcolt karcoltunk karcoltatok karcoltak
Definite karcoltam
én téged/titeket
karcoltalak		 karcoltad karcolta karcoltuk karcoltátok karcolták
Conditional mood Present Indefinite karcolnék karcolnál karcolna karcolnánk karcolnátok karcolnának
Definite karcolnám
én téged/titeket
karcolnálak		 karcolnád karcolná karcolnánk karcolnátok karcolnák
Subjunctive mood Present Indefinite karcoljak karcolj
or
karcoljál		 karcoljon karcoljunk karcoljatok karcoljanak
Definite karcoljam
én téged/titeket
karcoljalak		 karcold
or
karcoljad		 karcolja karcoljuk karcoljátok karcolják
Conjugated infinitive karcolnom karcolnod karcolnia karcolnunk karcolnotok karcolniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megkarcol
  • összekarcol

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.