kapitulál

Hungarian

Etymology

From German kapitulieren, from Medieval Latin capitulare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒpitulaːl]
  • Hyphenation: ka‧pi‧tu‧lál

Verb

kapitulál

  1. (intransitive) to capitulate

Conjugation
conjugation of kapitulál
Infinitive kapitulálni
Past participle kapitulált
Present participle kapituláló
Future participle -
Adverbial participle kapitulálva
Potential kapitulálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kapitulálok kapitulálsz kapitulál kapitulálunk kapituláltok kapitulálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kapituláltam kapituláltál kapitulált kapituláltunk kapituláltatok kapituláltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kapitulálnék kapitulálnál kapitulálna kapitulálnánk kapitulálnátok kapitulálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kapituláljak kapitulálj
or
kapituláljál		 kapituláljon kapituláljunk kapituláljatok kapituláljanak
Definite -
Conjugated infinitive kapitulálnom kapitulálnod kapitulálnia kapitulálnunk kapitulálnotok kapitulálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.