kalapál

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language. Compare Serbo-Croatian klepati. With the verb-forming suffix -ál.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒlɒpaːl]
  • Hyphenation: ka‧la‧pál

Verb

kalapál

  1. (transitive) to hammer

Conjugation
conjugation of kalapál
Infinitive kalapálni
Past participle kalapált
Present participle kalapáló
Future participle kalapálandó
Adverbial participle kalapálva
Potential kalapálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kalapálok kalapálsz kalapál kalapálunk kalapáltok kalapálnak
Definite kalapálom
én téged/titeket
kalapállak		 kalapálod kalapálja kalapáljuk kalapáljátok kalapálják
Past Indefinite kalapáltam kalapáltál kalapált kalapáltunk kalapáltatok kalapáltak
Definite kalapáltam
én téged/titeket
kalapáltalak		 kalapáltad kalapálta kalapáltuk kalapáltátok kalapálták
Conditional mood Present Indefinite kalapálnék kalapálnál kalapálna kalapálnánk kalapálnátok kalapálnának
Definite kalapálnám
én téged/titeket
kalapálnálak		 kalapálnád kalapálná kalapálnánk kalapálnátok kalapálnák
Subjunctive mood Present Indefinite kalapáljak kalapálj
or
kalapáljál		 kalapáljon kalapáljunk kalapáljatok kalapáljanak
Definite kalapáljam
én téged/titeket
kalapáljalak		 kalapáld
or
kalapáljad		 kalapálja kalapáljuk kalapáljátok kalapálják
Conjugated infinitive kalapálnom kalapálnod kalapálnia kalapálnunk kalapálnotok kalapálniuk

Derived terms
  • kalapálás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.