kőr

See also: kör, kor, kór, kør, Kor, and KOR

Hungarian

Etymology

Borrowed from French cœur, from Latin cor.[1] With -őr ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøːr]
  • Hyphenation: kőr

Noun

kőr (plural kőrök)

  1. heart (only as a symbol on playing-cards)

Declension
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative kőr kőrök
accusative kőrt kőröket
dative kőrnek kőröknek
instrumental kőrrel kőrökkel
causal-final kőrért kőrökért
translative kőrré kőrökké
terminative kőrig kőrökig
essive-formal kőrként kőrökként
essive-modal — —
inessive kőrben kőrökben
superessive kőrön kőrökön
adessive kőrnél kőröknél
illative kőrbe kőrökbe
sublative kőrre kőrökre
allative kőrhöz kőrökhöz
elative kőrből kőrökből
delative kőrről kőrökről
ablative kőrtől kőröktől
Possessive forms of kőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kőröm kőrjeim
2nd person sing. kőröd kőrjeid
3rd person sing. kőrje kőrjei
1st person plural kőrünk kőrjeink
2nd person plural kőrötök kőrjeitek
3rd person plural kőrjük kőrjeik

See also
Suits in Hungarian · színek (see also: játékkártyák) (layout · text)
kőr ♥ káró ♦ pikk ♠ treff ♣

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.