kímél

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem of unknown origin + -l (“verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkiːmeːl]
  • Hyphenation: kí‧mél

Verb

kímél

  1. (transitive) to spare

Conjugation
conjugation of kímél
Infinitive kímélni
Past participle kímélt
Present participle kímélő
Future participle kímélendő
Adverbial participle kímélve
Potential kímélhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kímélek kímélsz kímél kímélünk kíméltek kímélnek
Definite kímélem
én téged/titeket
kíméllek		 kíméled kíméli kíméljük kímélitek kímélik
Past Indefinite kíméltem kíméltél kímélt kíméltünk kíméltetek kíméltek
Definite kíméltem
én téged/titeket
kíméltelek		 kímélted kímélte kíméltük kíméltétek kímélték
Conditional mood Present Indefinite kímélnék kímélnél kímélne kímélnénk kímélnétek kímélnének
Definite kímélném
én téged/titeket
kímélnélek		 kímélnéd kímélné kímélnénk kímélnétek kímélnék
Subjunctive mood Present Indefinite kíméljek kímélj
or
kíméljél		 kíméljen kíméljünk kíméljetek kíméljenek
Definite kíméljem
én téged/titeket
kíméljelek		 kíméld
or
kíméljed		 kímélje kíméljük kíméljétek kíméljék
Conjugated infinitive kímélnem kímélned kímélnie kímélnünk kímélnetek kímélniük

Derived terms
  • kímélés
  • kímélet
  • kíméletlen
  • kímélget
  • kímélhetetlen
  • kímélhető

(With verbal prefixes):

  • megkímél

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.