jelel

Hungarian

Etymology

jel (“sign”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈjɛlɛl]
  • Hyphenation: je‧lel

Verb

jelel

  1. (transitive) to sign (to communicate using sign language)

Conjugation
conjugation of jelel
Infinitive jelelni
Past participle jelelt
Present participle jelelő
Future participle jelelendő
Adverbial participle jelelve
Potential jelelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite jelelek jelelsz jelel jelelünk jeleltek jelelnek
Definite jelelem
én téged/titeket
jelellek		 jeleled jeleli jeleljük jelelitek jelelik
Past Indefinite jeleltem jeleltél jelelt jeleltünk jeleltetek jeleltek
Definite jeleltem
én téged/titeket
jeleltelek		 jelelted jelelte jeleltük jeleltétek jelelték
Conditional mood Present Indefinite jelelnék jelelnél jelelne jelelnénk jelelnétek jelelnének
Definite jelelném
én téged/titeket
jelelnélek		 jelelnéd jelelné jelelnénk jelelnétek jelelnék
Subjunctive mood Present Indefinite jeleljek jelelj
or
jeleljél		 jeleljen jeleljünk jeleljetek jeleljenek
Definite jeleljem
én téged/titeket
jeleljelek		 jeleld
or
jeleljed		 jelelje jeleljük jeleljétek jeleljék
Conjugated infinitive jelelnem jelelned jelelnie jelelnünk jelelnetek jelelniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.