izgul

Hungarian

Etymology

From the izg- stem of izgat +‎ -ul. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈizɡul]
  • Hyphenation: iz‧gul

Verb

izgul

  1. (intransitive) to worry, fuss, fret, have butterflies in one's stomach, be nervous/anxious, sweat
    Synonyms: drukkol, szurkol, idegeskedik, nyugtalankodik

Conjugation
conjugation of izgul
Infinitive izgulni
Past participle izgult
Present participle izguló
Future participle -
Adverbial participle izgulva
Potential izgulhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite izgulok izgulsz izgul izgulunk izgultok izgulnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite izgultam izgultál izgult izgultunk izgultatok izgultak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite izgulnék izgulnál izgulna izgulnánk izgulnátok izgulnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite izguljak izgulj
or
izguljál		 izguljon izguljunk izguljatok izguljanak
Definite -
Conjugated infinitive izgulnom izgulnod izgulnia izgulnunk izgulnotok izgulniuk

Derived terms
  • izgulás
  • izgulékony

(With verbal prefixes):

  • felizgul
  • végigizgul

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • izgul in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.