irigyel

Hungarian

Etymology

irigy +‎ -el

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiriɟɛl]
  • Hyphenation: iri‧gyel

Verb

irigyel

  1. (transitive) to envy

Conjugation
conjugation of irigyel
Infinitive irigyelni
Past participle irigyelt
Present participle irigylő or irigyelő
Future participle irigylendő or irigyelendő
Adverbial participle irigyelve
Potential irigyelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite irigylek
or
irigyelek		 irigyelsz irigyel irigylünk
or
irigyelünk		 irigyeltek irigyelnek
Definite irigylem
or
irigyelem
én téged/titeket
irigyellek		 irigyled
or
irigyeled		 irigyli
or
irigyeli		 irigyeljük irigylitek
or
irigyelitek		 irigylik
or
irigyelik
Past Indefinite irigyeltem irigyeltél irigyelt irigyeltünk irigyeltetek irigyeltek
Definite irigyeltem
én téged/titeket
irigyeltelek		 irigyelted irigyelte irigyeltük irigyeltétek irigyelték
Conditional mood Present Indefinite irigyelnék irigyelnél irigyelne irigyelnénk irigyelnétek irigyelnének
Definite irigyelném
én téged/titeket
irigyelnélek		 irigyelnéd irigyelné irigyelnénk irigyelnétek irigyelnék
Subjunctive mood Present Indefinite irigyeljek irigyelj
or
irigyeljél		 irigyeljen irigyeljünk irigyeljetek irigyeljenek
Definite irigyeljem
én téged/titeket
irigyeljelek		 irigyeld
or
irigyeljed		 irigyelje irigyeljük irigyeljétek irigyeljék
Conjugated infinitive irigyelnem irigyelned irigyelnie irigyelnünk irigyelnetek irigyelniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megirigyel
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.