integrál

See also: integral, INTEGRAL, Integral, and intégral

Czech

Noun

integrál m

  1. (calculus) integral

Further reading
  • integrál in Příruční slovník jazyka českého, 1935–1957
  • integrál in Slovník spisovného jazyka českého, 1960–1971, 1989

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈintɛɡraːl]
  • Hyphenation: in‧teg‧rál

Etymology 1

From German Integral(rechnung).[1]

Noun

integrál (plural integrálok)

  1. (calculus) integral
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative integrál integrálok
accusative integrált integrálokat
dative integrálnak integráloknak
instrumental integrállal integrálokkal
causal-final integrálért integrálokért
translative integrállá integrálokká
terminative integrálig integrálokig
essive-formal integrálként integrálokként
essive-modal — —
inessive integrálban integrálokban
superessive integrálon integrálokon
adessive integrálnál integráloknál
illative integrálba integrálokba
sublative integrálra integrálokra
allative integrálhoz integrálokhoz
elative integrálból integrálokból
delative integrálról integrálokról
ablative integráltól integráloktól
Possessive forms of integrál
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. integrálom integráljaim
2nd person sing. integrálod integráljaid
3rd person sing. integrálja integráljai
1st person plural integrálunk integráljaink
2nd person plural integrálotok integráljaitok
3rd person plural integráljuk integráljaik
Derived terms
Derived terms

Etymology 2

From German integrieren, from Latin integrare. [1] With the verb-forming suffix -ál.

Verb

integrál

  1. (transitive) to integrate (something into something)
  2. (transitive, calculus) to integrate
Conjugation
conjugation of integrál
Infinitive integrálni
Past participle integrált
Present participle integráló
Future participle integrálandó
Adverbial participle integrálva
Potential integrálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite integrálok integrálsz integrál integrálunk integráltok integrálnak
Definite integrálom
én téged/titeket
integrállak		 integrálod integrálja integráljuk integráljátok integrálják
Past Indefinite integráltam integráltál integrált integráltunk integráltatok integráltak
Definite integráltam
én téged/titeket
integráltalak		 integráltad integrálta integráltuk integráltátok integrálták
Conditional mood Present Indefinite integrálnék integrálnál integrálna integrálnánk integrálnátok integrálnának
Definite integrálnám
én téged/titeket
integrálnálak		 integrálnád integrálná integrálnánk integrálnátok integrálnák
Subjunctive mood Present Indefinite integráljak integrálj
or
integráljál		 integráljon integráljunk integráljatok integráljanak
Definite integráljam
én téged/titeket
integráljalak		 integráld
or
integráljad		 integrálja integráljuk integráljátok integrálják
Conjugated infinitive integrálnom integrálnod integrálnia integrálnunk integrálnotok integrálniuk
Derived terms

(With verbal prefixes):

  • beintegrál
  • kiintegrál

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.