imádkozik

Hungarian

Etymology

imád +‎ -kozik [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈimaːtkozik]
  • Hyphenation: imád‧ko‧zik

Verb

imádkozik

  1. (intransitive, religion) to pray (to communicate with God for any reason)

Conjugation
conjugation of imádkozik
Infinitive imádkozni
Past participle imádkozott
Present participle imádkozó
Future participle -
Adverbial participle imádkozva
Potential imádkozhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite imádkozom
or
imádkozok		 imádkozol imádkozik imádkozunk imádkoztok imádkoznak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite imádkoztam imádkoztál imádkozott imádkoztunk imádkoztatok imádkoztak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite imádkoznék imádkoznál imádkozna imádkoznánk imádkoznátok imádkoznának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite imádkozzak imádkozz
or
imádkozzál		 imádkozzon imádkozzunk imádkozzatok imádkozzanak
Definite -
Conjugated infinitive imádkoznom imádkoznod imádkoznia imádkoznunk imádkoznotok imádkozniuk

Derived terms
  • imádkozás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.