ignorál

Hungarian

Etymology

From Latin ignorare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiɡnoraːl]
  • Hyphenation: ig‧no‧rál

Verb

ignorál

  1. (transitive) to ignore
    Synonyms: levegőnek néz, semmibe vesz

Conjugation
conjugation of ignorál
Infinitive ignorálni
Past participle ignorált
Present participle ignoráló
Future participle ignorálandó
Adverbial participle ignorálva
Potential ignorálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ignorálok ignorálsz ignorál ignorálunk ignoráltok ignorálnak
Definite ignorálom
én téged/titeket
ignorállak		 ignorálod ignorálja ignoráljuk ignoráljátok ignorálják
Past Indefinite ignoráltam ignoráltál ignorált ignoráltunk ignoráltatok ignoráltak
Definite ignoráltam
én téged/titeket
ignoráltalak		 ignoráltad ignorálta ignoráltuk ignoráltátok ignorálták
Conditional mood Present Indefinite ignorálnék ignorálnál ignorálna ignorálnánk ignorálnátok ignorálnának
Definite ignorálnám
én téged/titeket
ignorálnálak		 ignorálnád ignorálná ignorálnánk ignorálnátok ignorálnák
Subjunctive mood Present Indefinite ignoráljak ignorálj
or
ignoráljál		 ignoráljon ignoráljunk ignoráljatok ignoráljanak
Definite ignoráljam
én téged/titeket
ignoráljalak		 ignoráld
or
ignoráljad		 ignorálja ignoráljuk ignoráljátok ignorálják
Conjugated infinitive ignorálnom ignorálnod ignorálnia ignorálnunk ignorálnotok ignorálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.