határol

Hungarian

Etymology

határ (“border”) +‎ -ol (verb suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɒtaːrol]
  • Hyphenation: ha‧tá‧rol

Verb

határol

  1. (transitive) to border (to share a border with)

Conjugation
conjugation of határol
Infinitive határolni
Past participle határolt
Present participle határoló
Future participle határolandó
Adverbial participle határolva
Potential határolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite határolok határolsz határol határolunk határoltok határolnak
Definite határolom
én téged/titeket
határollak		 határolod határolja határoljuk határoljátok határolják
Past Indefinite határoltam határoltál határolt határoltunk határoltatok határoltak
Definite határoltam
én téged/titeket
határoltalak		 határoltad határolta határoltuk határoltátok határolták
Conditional mood Present Indefinite határolnék határolnál határolna határolnánk határolnátok határolnának
Definite határolnám
én téged/titeket
határolnálak		 határolnád határolná határolnánk határolnátok határolnák
Subjunctive mood Present Indefinite határoljak határolj
or
határoljál		 határoljon határoljunk határoljatok határoljanak
Definite határoljam
én téged/titeket
határoljalak		 határold
or
határoljad		 határolja határoljuk határoljátok határolják
Conjugated infinitive határolnom határolnod határolnia határolnunk határolnotok határolniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • behatárol
  • elhatárol
  • körülhatárol
  • lehatárol
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.