húz

See also: huž

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *kupɜ-tɜ- (“to tear, pull, draw”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhuːz]

Verb

húz

  1. (transitive) to pull, draw
  2. (transitive) to drag, haul

Conjugation
conjugation of húz
Infinitive húzni
Past participle húzott
Present participle húzó
Future participle húzandó
Adverbial participle húzva
Potential húzhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite húzok húzol húz húzunk húztok húznak
Definite húzom
én téged/titeket
húzlak		 húzod húzza húzzuk húzzátok húzzák
Past Indefinite húztam húztál húzott húztunk húztatok húztak
Definite húztam
én téged/titeket
húztalak		 húztad húzta húztuk húztátok húzták
Conditional mood Present Indefinite húznék húznál húzna húznánk húznátok húznának
Definite húznám
én téged/titeket
húználak		 húznád húzná húznánk húznátok húznák
Subjunctive mood Present Indefinite húzzak húzz
or
húzzál		 húzzon húzzunk húzzatok húzzanak
Definite húzzam
én téged/titeket
húzzalak		 húzd
or
húzzad		 húzza húzzuk húzzátok húzzák
Conjugated infinitive húznom húznod húznia húznunk húznotok húzniuk

Derived terms

(Compound words):

(With verbal prefixes):

(Expressions):

References
  1. Entry #1782 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.