gesztus

Hungarian

Etymology

From Latin gestus (“posture, attitude; gesture”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɡɛstuʃ]
  • Hyphenation: gesz‧tus

Noun

gesztus (plural gesztusok)

  1. gesture (motion of the limbs or body)
  2. gesture (act or a remark made as a sign of attitude)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative gesztus gesztusok
accusative gesztust gesztusokat
dative gesztusnak gesztusoknak
instrumental gesztussal gesztusokkal
causal-final gesztusért gesztusokért
translative gesztussá gesztusokká
terminative gesztusig gesztusokig
essive-formal gesztusként gesztusokként
essive-modal — —
inessive gesztusban gesztusokban
superessive gesztuson gesztusokon
adessive gesztusnál gesztusoknál
illative gesztusba gesztusokba
sublative gesztusra gesztusokra
allative gesztushoz gesztusokhoz
elative gesztusból gesztusokból
delative gesztusról gesztusokról
ablative gesztustól gesztusoktól
Possessive forms of gesztus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gesztusom gesztusaim
2nd person sing. gesztusod gesztusaid
3rd person sing. gesztusa gesztusai
1st person plural gesztusunk gesztusaink
2nd person plural gesztusotok gesztusaitok
3rd person plural gesztusuk gesztusaik

Derived terms
  • gesztusnyelv

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.